Akarlak,szeretlek..


Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró szíved csupa vad szerelem,
csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,
már lankad az ész, a védekező.
Félelem? távolság? mit jelent?
mindig több, több éhséget teremt,
hiszen elpusztulunk így te meg én
két árva, fuldokló, néma, szegény!
Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés,
boruljunk össze, mellre mell -
két fáklya szívünk hadd lobbanjon el!
hasító villám szívemen át,
feszül és tágul Ma úgy látszik késik a hajnal,
Te csak alszol akár egy angyal,
legyen az álmod, legyen az álmod mély...

Ébredned még nem kell,
lehet hogy sose lesz reggel,
olyan banális és végtelen az éj...

Ide idegenként jöttem,
s bár történt valami közben,
idegenként tűnök újra el...

Lehet hogy álmodtál csak engem,
te is álomként élsz bennem,
csak aludj kicsim, a nap se kelt még fel...

De ha találkozunk és megismersz,
Kérlek ne szólj!Csak Nézz rám,
S, szemeddel üzenj némán.....
Mint ahogy én.. az egész világ,
szűk abroncsok a sarkkörök,
kicsap a tenger s a szent ködök
ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!
együtt - vagy halál és pusztulás
szerelem - szerelem, fényvarázs.