A helyzet az, hogy a kávéscsészéd megvan, a ruhámat, ami rajtam volt nem mostam ki, ugy tettem el.

Mert Hozzád ért...én szeretlek..tiszta szivvel, őszintén. nagyon hiányzol...de nem kellek...Nem hiszel nekem, nem bizol bennem...ez viszont már a Te bajod. Ne higyj, és ne bizz bennem. Minek is tennéd, hiszen neked teljesen mindegy benne vagyok-e az életedben.

De egyet soha ne felejts el...amig ez a blog él, és frissül, addig számithatsz rám. Még akkor is ha egy szót sem szólsz hozzám sehol.

Én szeretlek.....csak szeretlek!